Széllel lehet szélenergiát termelni?

Természetesen nem. A szél csak az első hang a szélenergia-termelés nagyszerű szimfóniájában, és ahhoz, hogy az elektromos áram stabil és erőteljes dalát megszólaltassuk, számos szigorú feltételnek kell teljesülnie.

Először is, a szél nem mindig „rendelkezésre áll”. A szélturbináknak van egy kritikus induló szélsebességük, amely jellemzően 3-4 méter másodpercenként. Ezen sebesség alatt a szél ereje nem elegendő a generátoron belüli ellenállás leküzdéséhez, és a hatalmas lapátok csak lassan forognak, vagy mozdulatlanok maradnak, képtelenek áramot termelni. Ez olyan, mintha egy nehéz autót tolnánk, a kezdeti erőnek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy mozgásba lendüljön.

Épp ellenkezőleg, minél erősebb a szél, annál jobb. Amikor a szélsebesség meghaladja a 25 méter/másodpercet (ami 10-es erősségű szélviharnak felel meg), a szélturbina hatalmas erőhatástól való megóvása érdekében a vezérlőrendszer aktiválja a fékberendezést, hogy megállítsa a lapátok forgását, vagy beállítsa a szöget a kockázatok elkerülése érdekében. Ebben a pillanatban, bár a szélturbina erős szél közepette áll, „leállási” állapotba kerül, felfüggesztve az energiatermelést. Ezért a heves hurrikánok nem áldás a szélenergia-termelés számára, hanem katasztrófa.

Másodszor, a szél minősége kulcsfontosságú. Nem egy folyamatosan változó és kiszámíthatatlan „turbulens áramlásra” van szükségünk, hanem egy tartós és stabil, állandó irányú „lamináris áramlásra”. Ha a szélsebesség hullámvasútként ingadozik, vagy ha a szélirány ingaszerűen váltakozik, a keletkezett áram rendkívül instabil lesz, és nem integrálható a szigorúan és frekvenciájukban rögzített villamosenergia-hálózatba. Ezért a szélerőművek általában nyílt síkságokon, stabil partszakaszokon vagy magas hegygerinceken helyezkednek el – ahol a szél, miután a természet fésülte, simább és tisztább.

Továbbá a szélenergia-termelés nem egy elszigetelt, „a szél elég” elv szerinti esemény, hanem egy összetett rendszertervezés. A termelt villamos energiát fokozni, továbbítani és végül integrálni kell egy hatalmas villamosenergia-hálózatba, hogy több millió háztartáshoz el lehessen juttatni. A villamosenergia-hálózat pedig olyan, mint egy pontos mérleg, ahol a termelt és fogyasztott villamos energia mennyiségének mindig dinamikus egyensúlyban kell lennie. Ha egy szélerőművet egy távoli, kiváló szélerőforrásokkal rendelkező területen építenek, de messze a terhelési központtól, még ha hatalmas mennyiségű villamos energiát is képes termelni, előfordulhat, hogy azt nem lehet hatékonyan kihasználni az elégtelen távvezeték-kapacitás vagy a magas építési költségek miatt, ami a „szélenergia-felhagyás” jelenségéhez vezet.

Ezenkívül maga a ventilátor is a csúcstechnológia kristályosodása. A lapátok aerodinamikai kialakítása, a sebességváltó átviteli hatásfoka, a generátor energiaátalakítási képessége és a kulcsfontosságú „agy” – az intelligens vezérlőrendszer – együttesen határozzák meg, hogy az energia a leghatékonyabban nyerhető-e ki a folyamatosan változó szélben. A modern, nagyméretű szélturbinák érzékelők segítségével még a szélirány és -sebesség változásait is képesek érzékelni, automatikusan beállítják a lapátok szögét és a kabin irányát, mint egy intelligens napraforgó, mindig a szél erejét kihasználva.

Tehát, amikor távolról látjuk a szélerőmű csendes és forgó fehér óriásait, meg kell értenünk, hogy ez nem csupán a szél remekműve. Ez az ergonómia, a meteorológia, az anyagtudomány és az elektromos hálózat technológiája közötti szinergia eredménye. A szél a láthatatlan parancsnoki pálca; és a mögötte lévő összes erőfeszítés és bölcsesség az a hatalmas zenekar, amely ezt a zöld energia szimfóniát alkotja.